A képen az egyik - általam ismert - legjobb short story bevezető fejezetének első oldala olvasható, benne pirossal kiemeltem az elöljárós szerkezeteket. Látható, hogy a szövegben alig van olyan mondat, amelyben ne lenne elöljáró. Mivel az angolban (és tkp minden más nyelvben) az állítmányi szerkezet megértése után az adott cselekvés, esemény, állapot körülményei, időbeli és térbeli viszonyai, összefüggéseinek megértése a második nagyobb értelmezési feladat, így az ilyen szerkezetek alapelemeinek ismerete alapvető fontosságú.
Sok tananyag ezeket izoláltan gyakoroltatja, ami a ragok és az elöljárók, névutók, stb. memorizálása szempontjából fontos, a fenti példát látva talán megértjük, hogy maga az olvasás is hatalmas segítséget nyújt (most az angol nyelvre koncentrálva) az elöljárók gyakorlásában. Vagyis bármilyen szöveget is olvasunk, az egyben az elöljárók gyakorlását is szolgálja. Sőt - kifejezetten elöljárók gyakorlására koncentrálva is lehet az olvasást gyakorolni, természetesen, miután már megtanultuk az adott nyelvben előforduló összes elöljárót (vagy határozói ragot). Szerencsére ezeknek a lexikális halmaza általában nagyjából 100 egység alatt van, így ez önmagában nem terheli meg a memóriát - a fő gyakorlási terep úgyis a konkrét szövegkörnyezetben és adott főnevekkel, igékkel, melléknevekkel kapcsolatos használatuk, értelmezésük jelenti, melynek tanulását azonban sosem lehet lezártnak tekinteni, nemcsak a nyelvek önmagukban való fejlődése és változása miatt, hanem a stílusrétegek, árnyalatok, stb. különféle értelmezései miatt is.
Amennyiben autentikus, vagy akár tankönyvi gyakorló szövegből, olvasmányból akarunk elöljárókat gyakorolni, akkor a fenti példából kiindulva, a szöveg olvasásakor húzzuk alá az adott elöljárós kifejezést (ha nem értjük, akkor érdemes a vele együtt álló igét is hozzávenni a kifejezéshez), majd azokat önmagukban áttanulmányozni, majd csak ezután értelmezni a teljes mondat tükrében.
BS, 2015.09.
